Olga Nagy
| Olga Nagy | |
|---|---|
| Persona informo | |
| Naskiĝo | 2-an de januaro 1921 en Ernei |
| Morto | 3-an de novembro 2006 (85-jaraĝa) en Sfântu Gheorghe |
| Lingvoj | rumana |
| Ŝtataneco | Rumanio 
|
| Familio | |
| Infano | Szidónia Krizsovánszky
|
| Okupo | |
| Okupo | ĵurnalisto
|
NAGY Olga (nadj) estis rumanuja hungara folkloristino, romanverkistino, porjunulara verkistino naskita en Ernei la 2-an de januaro 1921 kaj mortinta en Sfântu Gheorghe la 3-an de novembro 2006. Ŝi estas la patrino de aktorino Szidónia Krizsovánszky.
Biografio
[redakti | redakti fonton]Olga Nagy la mezlernejon finis en Târgu Mureş (1939). Unu jaron ŝi studis en reformita teologio en Kluĵo, poste ŝi akiris diplomon de bazlerneja instruisto (1944). Ŝi instruis en Kisiklód (1940-44), Szék (1945-51), dume ŝi finis la fakon de hungara lingvo kaj literaturo kaj etnografio en Universitato Bolyai de Kluĵo (1948). Ŝi estis interna kunlaborantino de Utunk (1952-53), Dolgozó Nő (1953-58). Ŝi estis esploristino, ĉefesploristino de Rumana Scienca Akademio, poste inter 1958-73, ĝis sia pensiiĝo de la folklorinstituto en Kluĵo. Ŝi doktoriĝis en 1978 per disertacio A hiteles népmese esztétikája (La estetiko de aŭtentika popolfabelo). Ŝi estis ano de Rumana Verkistfederiĝo, ekde 1990 de la Kriza János Néprajzi Társaság, honora ano de la Hungara Etnografia Asocio.
Verkaro
[redakti | redakti fonton]Beletraj verkoj
[redakti | redakti fonton]- A vidámság madara (fabeloj, 1954);
- Az üveghegyi rózsa (fabeloj, 1956);
- A vén pákász meséi (1959);
- Lányok a bentlakásban (romano, 1960);
- Szidi (romano, Kv. 1962);
- A kopasz király(fabeloj, 1963);
- Vadvizek (romano, 1965);
- Madár kék mezőben (romano, 1968);
- Mesék a Napkirály és Földtündére fiairól (1974);
- A vasfogú farkas (fabeloj, 1987);
- Csodaszerszámok (fabeloj, 1991);
- Gyónás (Bp. 1991);
- Az aranyhajú és az elátkozott madarak (fabeloj, Sepsiszentgyörgy 1995);
- Egyszer volt, hol nem volt (popolfabeloj, uo. 1998).
- Vallomások, memuaro, Norán Kiadó, 2010.
Etnografiaj verkoj
[redakti | redakti fonton]- Előbb a tánc, azután a lakoma (Mezőségi népmesék. 1955);
- A három táltos varjú (Mezőségi népmesék. 1958);
- Lüdérc sógor (Erdélyi magyar népmesék. 1969);
- A nap húga meg a pakulár (Maros-menti, kalotaszegi és mezőségi népmesék. 1973);
- Hősök, csalókák, ördögök (Esszé a népmeséről. 1974);
- A mesemondó Jakab István (Kun Gabriella Vöő, 1974);
- A szegény ember táltos tehene (Mérai népmesék. Kv. 1975);
- Széki népmesék (1976);
- Paraszt dekameron (Válogatás széki tréfákból és elbeszélésekből. Bp. 1977);
- A táltos törvénye (Népmese és esztétikum. 1978);
- Zöldmezőszárnya (Marosszentkirályi cigány népmesék. Bp. 1978);
- Újabb paraszt dekameron (A szerelemről és a barátságról. Bp. 1983);
- Asszonyok könyve (népi elbeszélések, Bp. 1988);
- A havasi sátoros (Dávid Gyula meséi. Bp. 1989);
- A törvény szorításában (Paraszti értékrend és magatartásformák. Bp. 1989);
- Világgá futó szavak (Havadi beszélgetések. Bp. 1990);
- Cifra János meséi (Bp. 1991);
- Táltos és Pegazus (Bp. 1993);
- Barangolásaim varázslatos tájban (Cigány barátaim között. Székelyudvarhely, 1994);
- Népi változatok szerelemre és házasságra (esszé, Székelyudvarhely, 1994);
- Pályakép fénnyel és árnyékkal (Egy néprajzos emlékei. Székelyudvarhely, 1995);
- Szőnyegbe szőtt álmok, (pri tapiŝteksistoj Anna Kasza kaj Erzsébet Kozma), 1997.
- Hamupipőke igazsága, avagy mit tanulhattok a meséből (uo. 1998).
- Egy barátság története (Székelyudvarhely 1998) (leteroj de Féja Géza al Olga Nagy).